fontos

Sajnálom hogy régóta nincs rész csak a suliban akadt egy két gond. És mint látjátok ez sem új rész és sajnálattal közlöm, hogy még nem is lesz Novemberben. Nem azt mondom hogy soha többet nem lesz rész mert lesz csak kell egy kicsi idő előredolgozni. December 1. jén ígérem hozok új részt és újra fojamatosan lesznek részek.

üdv:Nina

5. 2/1.

Augusztus 22. péntek

Utolsó nap. Ma megyünk haza a táborból.
Reggel a házból én keltem fel legelőször. Kinéztem a faházból és még senki sincs sehol. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. 5 óra, remek még van 3 órám ébresztőig. Változatos gondolkodási menetemnek megfelelően úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni a tóparton. Furcsa mennyi minden történt ez alatt a tábor alatt.Megtetszett egy fiú, lett sok új barátom a testvéreimmel még közelebb kerültünk egymáshoz és ami a legfurább és a legjobb egyben lett egy új testvérem.
Elmélkedésemből egy kéz zökkentett ki. Fel se tűnt, hogy közben megálltam. Durva.
-Kizzy... Kizzy... KIZZYYYYY!-nagyon megijedtem mert közben elmerengtem azon, hogy mennyire elmerengtem? Na jó ez elég fura. Na de mindegy.
-Mi? Persze.-ez nem tudom honnan jött. Szerintem csak rutinból.
-Mi persze?-kérdezte megijesztőm aki nem más mint Olivér.
-Bocsi nem figyeltem. Amúgy mennyi az idő?
-6 óra. Amúgy hogy hogy ilyen korán fenn vagy?- hát ezt én is kérdezhetném....
-Nem tudtam aludni. Te?
-Minden reggel ilyenkor kelek.-majd lazán megrántotta a vállát. Csak most néztem rajta jobban végig és eszméletlenül jól nézett ki mint mindig. Gyomromban a lepkék életre keltek.
-És miért ácsorogsz itt egymagadban?-mosolygott rám.
-Nem vagyok egyedül. te is itt vagy- mosolyogtam rá most én.
-Tudod, hogy nem úgy értettem-nevette el magát.
-Oké. Cak unatkoztam és elindultam sézálni. Viszont nem tudom mikor álltam meg, arra nem emlékszem.
-Akkor veled tarthatok ebben a nagyszerű reggeli sétában?- mosolygott rám. Awww az a mosoly. Oké mostmár le kell állnom. De akkor is awww. Oké lenyugodtam. Nyugot vagyok, teljesen nyugodt. 
-Persze jöhetsz.-mosolyogtam én is rá.
Kb. fél órát sétálgattunk. Minden jelentéktelen kis apróságot kibeszéltünk. És beszéltünk Dennyről is. Mire vissza értönk a táborba, azt láttuk hogy Denny kint ül a tó mellett, és néz ki a fejéből. Mondtam Olinak is, hogy jöjjön oda. Mikor odaértünk sem vett minket észre ezért gyengén megfogtam a vállát, hogy tudja nincs egyedül. Mikor megfordult kicsit meglepődött, de nem ijedt meg. Odafordult Olihoz is és miután megnézte, visszafordult hozzám könnyes szemekkel. Nem tudom mi történhetettet. Talán megiedt Olivértől? Ezen nem volt sok időm gondolkodni mert sírva, átszelte kettőnk közt a távolságot és átölelt. Én is megöleltem, majd az ölembe tettem és leültem vele a partra. Sírt, sírt és sírt mikor hirtelen megszólalt:
-Hiányzik anya.
Amikor ezt meghallotta a mögöttem ácsorgó Olivér is,-mert nem ment el- odajött hozzánk és ő is átölelte Dennt. A kissrác belekapaszkodott Oliba is és úgy sírt tovább.
Én is tudom mien elveszíteni az anyukámat. Amikor ez az emlék hirtelen felugrott, szorosabban öleltem a kissrácot és egy könnycsepp az én szememet is elhagyta. Oli hirtelen rám kapta a fejét. Én csak nemlegesen megráztam, hogy most nem mesélem el. Megértően bólintott és tovább ölelte a kissrácot. Nem tudom mennyi időt töltöttünk ott mire naggyából megnyugodott Denny. Mikor mér csak szipogást hallottunk, felkaptam a kezeim közé és elindultam vele a faház felé, persze Olivér is követett. Halkan benyittottunk, hogy ne keltsük fel a még alvó ikreimet, de fölöslegesen mert már fent voltak és beszélgettek. Egy gyors köszönés után leültünk az ágyra Dennyvel és a még meglévő szipogását próbáltuk enyhíteni. Beküldtük a fürdőbe Dennyit, hogy mossa meg az arcát, addig elmeséltük a többieknek, hogy mi történt. Ryannak is elhagyta 1-2 könny a szemét, Lucason is látszott, hogy eszébe jutott de ő nem engedett ki könnycseppeket. Elmondtuk Olivérnek, hogy a mi anyukánk meghalt, mert láttuk az arcán az értetlenséget. Amikor elmondtuk bocsánatot kért, ekkor Danny is kijött a fürdőből. Megnéztük az órát és már 8 órát mutatott. Gyorsan elmentünk reggelizni, ott beszélgettünk a többiekkel is. Danny is jött és már nem félt annyira mint tegnep. Ez jó, asszem azt jelenti, hogy kezd újra megbízni az emberekben. 



fejek mikor anya halála eszünkbe jutott:

Lucas:

Ryan:

Kizzy:

 

4. 2/2

Augusztus 21. csütörtök

A kis Dennyt néztem ahogy alszik mikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Luke állt az ajtóban.
-Szia. Minden rendben? Délelött eltűntél.
-Igen, minden rendben. A pataknál voltam. Gyere be mutatni akarok valamit.
Odavezettem az ágyhoz amin a nemrég talált kisfiú aludt.
-Ő kicsoda?-nézett rám értetlenül bátyám.
-Ő Denny Walker. Délelőtt találtam rá az erdőben. Már 2 napja ott bojongott. Anyukája hagyta az erdőben. Egy üzenetet is hagyott.- odanyújtottam neki az üzenetet, ő pedig figyelmesen elkezdte olvasni.
-Ez most komoly? Ő egy kisfiú nem egy rongybaba!-akadt ki teljesen.
-Halkabban még felkelted!-szóltam rá.
-Ja, bocsi. Mi lesz vele? Itt nem hagyhatjuk.
-Ezt én is tudom. Én arra gondoltam hazavihetnénk és örökbefogadhatnánk.-mondtam el mire gondolok.
-Oké, de erről talán szólni kéne mr.Goldnak és Apának is.-bátyámnak teljesen igaza van, mert még egyiküknek sem szóltam.
-Figyelj tudsz beszélni Gold tanárúrral? Én nem akaram egyedülhagyni.-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Rendben.-és ezzel kiment a faházból. Egy olyan fél óra után Luke Gold tanárúrral tért vissza. mr.Gold egyből elkezdett kérdezgetni, hogy hogyan történt ez az egész. Elmeséltem neki az elejétől a végéig. Azt akarta, hogy nála legyen Denny de elmondtam neki, hogy csak tőlem nem fél, így itt hagyta velem. Luke is úgy döntött, hogy inkább itt marad velem és nem megy vissza fürdeni. Ennek örültem. Beszélgettünk egy ideig és arra jutottunk, hogy el kellene mondani Ryannak is. Luke kiment behívni Ryant aki érdeklődve jött be mikor visszaértek. Neki is elmeséltük az egész történetet és ő is beleegyezett abba, hogy hozzánk költözzön. Közösen felhívtuk aput és beszéltünk vele. Arra jutottunk, hogy majd otthon megbeszéljük. Hát oké. Mirre ezzel végeztünk mozgolódást hallottunk az ágy felől. Denny ébredezett. Oda ültem mellé az ágyra. Mikor kinyitotta aszemeit még kicsit kómás volt, de mikor felfogta, hogy mennyien vagyunk egyből közelebb húzódott hozzám. Elmonndtam neki, hogy ők a testvéreim és nem kell tőlük félnie. Velük is elég jól összebarátkozott. Nekiálltunk beszélgetni. 
-Denny te mikor születtél?-kérdezte Ryan.
-2003. Augusztus 31.-Mondta már mosolyogva új testvérünk.
-Nocsak, akkor nemsokára születésnapod lesz.-Hát igen ilyen nagy felfedezései is csak a bátyámnak lehetnek. Den (Denny) nevetve futott oda Luke hoz és ugrott a hátára. Lukeot persze ez váratlanul érte ezért el is esett. Mi Ry-vel (Ryan) csak nevettünk. Elkezdtek bunyózni. Persze bátyánk vigyázott Den-re. Miután kijátszották magukat a gyerekek úgy döntöttünk, mivel még csak 6 óra elmegyünk egyet sétálni. Én persze vittem a fényképezőgépemet. Anélkül nem megyek sehova. Bár ezt már lehet rólam tudni. Na mindegy elmentünk sétálni. Ahogy sétáltun egy virágos ösvényre értünk. Elő is keptem a gépemet és elkezdtem képeket gyártani.

Kb. 1 óra sétálás után vissza mentünk a táborba. Mint kiderült Gold tanárúr beszámolt a többieknek a történtekről. Nem nagyon zaklattak mert tudták, hogy nagyon félős. Ezért az is meglett tervezve, hogy csak mi testvérek egy szobába legyünk.

4. 2/1

Augusztus 21. csütörtök 


Utolsó teljes napunk a táborban. Tegnap mr. Gold elmondta, hogy mára nincs semmi terv ezért azt csinálunk amit akarunk. Reggeli után egyből lementem a patakhoz. Nem tudom miért de nekem nagyon tetszik ez a hely. Olyan varázsletos az egész hely. Motoszkálást hallottam az egyik nagyobb kő felől. Úgy döntöttem odamegyek és megnézem. Amit megláttam attól még én is lesokkolódtam. Egy kisfiú sírt. Nem tudom mi történhetett de nagyon meg volt rémülve. Legugoltam hozzá, de minél közelebb kerültem hozzá annál jobban bújt a kőhöz. Akkor eszembe jutott hogy van nálam egy csoki. Mikor elővettem a kisfiú érdeklődve nézte mit csinálok. KIbontottam és felé nyújtottam. Félénken közelebb mászott hozzám és elvette a csokit. Olyan jóízűen ette mint akit éheztetnek. Bár ki tudja mióta van az erdőben. Annyira elvoltam foglalva azzal hogy nézem, hogy észre sem vettem hogy hozzám szólt.
-Köszönöm.-nézett rám.
-Mi?  
-Csak annyit mondtam, hogy köszönöm.- Annyira cukin mondta. 
-Nagyon szívesen.- mosolyogtam rá.- De te, hogyan kerülsz az erdőbe?
-Anyukám hozott. 
-És hol van az anyukád?
-Nem tudom. 2 napja hozott ki és azt mondta mikor elment, hogy nemsokára visszajön. Adott egy dobozt és azt mondta, hogyha találkozok valakivel akkor annak adjam oda.-És átnyújtott egy dobozt.
-Értem. És téged, hogyan hívnak? 
-Denny Walker vagyok, 11 éves.
-Rendben Denny, én Kizzy vagyok. Gyere elviszlek elviszlek magunkhoz. Ott megfürödhetsz és kapsz tiszta ruhákat.
A kis Denny mellém állt, megfogta a kezem és már indultunk is. Én persze hoztam magammal a kis dobozt. Egy kicsit sétáltunk és már a táborhoz is értünk. Mikor mentünk a faházhoz, Zsolti pont akkor jött ki. 
-Hé, Kizz! Délelött felszívódtál. Hol voltál?- Kiabálta miközben jött felénk. Dennyt úgy megijesztette, hogy a hátam mögé bújt. 
-Ne ordibálj mer megijeszted!-szóltam Zsoltira.Ekkor lenézett és meglátta a hátam mögül kukucskáló kisfiút. 
-Hát szi a te ki vagy?- Gugolt le hozzá mosolyogva az osztálytársam. Denny még jobban megilyedt és teljesen elbújt.
-Figyu ne szólj a többieknek arról, hogy itt van ameddig nem intéztem el pár dolgot. 
-Rendben.-és már el is ment a tó felé a többiekhez.  Mi a kicsivel bementünk a faházba. Bementünk  a fürdőbe. Engedtem neki fürdővizet. Ameddig ő elment fürdeni én elővettem a dobozt. Mikor kinyitottam a tetején volt egy boríték és egy levél, alatta pedig ruhák. Legalább a ruha ügy megven oldva. Először a levelet a kezembe vettem és elkezdtem olvasni. 

Kedves idegen! 

Elárulom az okát, hogy miért találtad meg a fiamat az erdőben. 

Nemrég a főnököm áthelyezett egy másik országba dolgozni. 

Sajnálatos módon a munkám nem egy biztonságos dolog.

A kis Dennyt pedig nem akarom veszélyeknek kitenni. Nincs

nagy esély arra, hogy ezt a dolgot túl fogom élni. Denny apukája 

pedig már a gyermeke születése elött meghalt.  Arra kérlek drága

idegen, hogy  vigyázz az én kicsikémre. Ne hagyd hogy valami

baja legyen. A borítékba raktam 500.000 ft-ot cserébe, hogy vigyázol

a fiamra.

Ezt nagyon szépen megköszönném neked. 

üdv.:szerető anyuka

  

Mire az üzenet végére értem már könnyes lett a szemem. Félretettem a levelet, mert hallottam, hogy a kis Denny jön ki. Igazam lett mert pár másodperc múlva megjelent egyszál törülközőben. Odadtam neki a ruhhákat amiket még anyukája csomagolt. Miután felöltözött odajött mellém az ágyba és már el is aludt. Bár ezen nem csodálkozom, kemény napjai lehettek.



Denny Walker: 

3.

Augusztus 20. szerda

Új nap. Új élmények. Reggel mikor felkeltem hatalmas hangzavar volt.A telefonom fél 8-at mutatott. Nem hiszem el hogy ilyenkor már mindenki fent van! Na már most érdekesen indul a nap. Gyors felöltöztem és kimentem. A gerlepár a kezüket összekulcsolva állt a többiek között. Megindultam a kiscsapat felé. Mikor odaértem gratuláltam Marcinak és Emmának, hogy azért mégse legyek bunkó. A párbeszéd arról szólt, hogy mindenki kipróbálta kitalálni, hogy mit fogunk csinálni ma. Voltak eléggé elmebeteg ötletek is. Nem tudom pl. kinek jutott az eszébe a szánkózás, de inkább nem szólok semmit. 8 órakor Gold tanárúr is. Gyorsan összekonferálta a csapatot és már bele is kezdett a program egyeztetésbe. 
-Ma gyerekek tájékozódási verseny lesz.- Ez most komoly? Nem volt elég a tegnap?- 4 db. csapatot alakítottam.:
1. Emma, Abi, Réka és Luca.  
2. OLi, Marci, Peti és Zsolti.
3. Viko, Tomi, Bálint és Bence.
4. Ikrek
Remélem mindenkinek érthető kivel van. 10 órakor itt találkozunk, hogy fél 11 kor el tudjunk indulni mert nem értek vissza sötétedés elött. Most lehet menni reggelizni és még lesz egy bő 1 órátok indulásig. 
MIkor befejezte a tanárúr a mondandót mindenki megindult az ebédlő fele. Elfoglaltuk a helyünket és nekiálltunk elfogyasztani a kakaós csigákat. Igaza volt Goldnak mert mire elfogyott 9 óra lett. 
-Hé lányok nem jöttök egyet csobbanni mielőtt indulunk? nézett be a Lucával és Rékával közös házunkba Bálint. A lányokkal összenéztünk és rábólintottunk. Gyors átöltöztünk és már mentünk is ki. Most nem feküdtem le napozni, hanem egyből a vízbe rohantam. A fiúkra a frászt hoztam a hirtelen érkezésemmel. Eléggé érdekes fejet vágtak ezért a röhögőrcs is elfogott. Miután befejeztem a röhögést nekiálltunk egymást fröcskölni, mint az igazi érett gimnazisták. Hát igen mi ilyenek vagyunk. Fél 10 kor már szálltunk ki a vízből, hogy 10 re elkészüljünk és megszáradjunk. Szokásunkhoz híven kicsit késöbb mint 10-re értünk oda.
-Köszönöm hogy Luca, Réka és Kizzy is csatlakozik hozzánk. Szóval ott tartottam, hogy kaptok egy térképet és hideg élelem csomagot amit magatokkal visztek. Nem bonyolult úgyhogy sötétedés elött vissza lehet érni. Jó szórakozást kívánok. 
KIosztották a térképeket és ellehetett indulni. Ami nehezítés, hogy minden csapatnak másmerre kell mennie. Luke átvette a térképet és az élelmet és már indultunk is. Nincs túl nagy tehetségünk a tájékozódásban sajnos. Valahogy minden egyformának tűnik. Mit is vártam, hisz egy erdőben vagyunk.
-Hogy vagy?- kérdeztem Ryant. 
-Hát, nehéz őket együtt látni, de el kell fogadnom, hogy van nálam szebb és jobb neki.-szomorodott el.
-Miket beszélsz? Nem jobb nálad semmivel.-próbáltam feldobni.
-Dehogynem! Ha nem lenne engem választott volna és nem őt.
-Úgysem tart örökké ez a kapcsolat hiszen még fiatalok egy nagyon komoly kapcsolathoz. 
-Talán igazad van.-nézett rám szomorúan.
-Biztosan igaza van, ha vársz akkor bisztosan felfigyel majd rád. Ha meg nem, nem is éri meg vele foglalkozni.-szólt közbe az eddig mellettünk csendben haladó bátyánk.
Nem tudom miért nem mondta ezt elöbb. Talán gondolkozik az ilyeneken? Vagy csak megvárja ameddig én megpróbálom feldobni és akkor majd őjön és bumm lecsap és egyből felvidítja. Lassan már egyből őt fogom hívni bármi baj van és én inkább meg sem szólalok.
Ryan csak rámosolyog Luke-ra. Ez az egész nagyon aranyos lenne ha közben Ryan előre fele is nézne, mert, hogy ennek a következménye az lett, hogy nekiment egy fának. Most komolyan. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen? Lucas-sal egyből elkezdtünk nevetni még Ryan csak meglepetten nézett előre. Mikor feleszmélt ő is elkezdett nevetni. MIkor ezt abba hagytuk tovább indultunk. Innentől kezdve már csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk. Dél körül kiértünk az erdőből és a tópartra érkeztünk.  Gyorsan megebédeltünk a kapott szendvicsekből. Nálam elmaradhatatlan dolog, hogy a kamerámat magammal hozzam ezért csináltam is pár képet.

(Ne nézzétek hogy naplemente van. Jobbat nem találtam. Sorry)

A fotókészítés után, Luke felkapta Ryant és beszaladt vele a vízbe. Én meg olyan jót nevettem rajtuk. De amikor Luke elkezdett felém közeledni egyből kapcsoltam és elkezdtem szaladni. Sajnos Luke gyorsabb nálam úgyhogy utolért és engem is bedobott a vízbe. Legalább pancsoltunk is egyet. De ez se tartott tovább fél óránál, mert elkellet indulnunk visszafelé ha nem akarunk a szabadban éjszakázni. Mint kiderült nem is voltunk olyan messze a tábortól. Egy 4 óra séta után vissza is értünk. Mivel végig a tó mellett mentünk néha megálltunk pancsolni. Amin nem lepődtem meg, az az, hogy mi lettünk az utolsók akik beértek. De a többiek viszont eléggé meglepődtek, hogy mi csuron vizesek vagyunk. Rá is kérdeztek mi történt mi meg szépen elmeséltük, de persze a lelkizést kihagytuk a történetből. És most éppen az átöltözésnél tartunk. Mára ennyi. Majd még írok.

Visszatértem!

Sziasztok!
Most sem a laptopról írok hanem a gépünkről. Kivételesen ide jutottam mert beteg vagyok. :( 
Na mind1 a lényeg az, hogy tudok hozni új részt. Ha ma még nem is holnapra biztosan lesz. 

Köszönöm hogy kitartottatok mellettem:Norina

FONTOS

Sziaszok. Sajnálom, hogy nem hoztam részt. Sajnos otthon elromlott a laptop és nem tudok írni. Most is az unokatesómtól írok. De ígérem amint tudok hozok új részt. Sajnálom. 

Üdv.: Nina