A kis Dennyt néztem ahogy alszik mikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Luke állt az ajtóban.
-Szia. Minden rendben? Délelött eltűntél.
-Igen, minden rendben. A pataknál voltam. Gyere be mutatni akarok valamit.
Odavezettem az ágyhoz amin a nemrég talált kisfiú aludt.
-Ő kicsoda?-nézett rám értetlenül bátyám.
-Ő Denny Walker. Délelőtt találtam rá az erdőben. Már 2 napja ott bojongott. Anyukája hagyta az erdőben. Egy üzenetet is hagyott.- odanyújtottam neki az üzenetet, ő pedig figyelmesen elkezdte olvasni.
-Ez most komoly? Ő egy kisfiú nem egy rongybaba!-akadt ki teljesen.
-Halkabban még felkelted!-szóltam rá.
-Ja, bocsi. Mi lesz vele? Itt nem hagyhatjuk.
-Ezt én is tudom. Én arra gondoltam hazavihetnénk és örökbefogadhatnánk.-mondtam el mire gondolok.
-Oké, de erről talán szólni kéne mr.Goldnak és Apának is.-bátyámnak teljesen igaza van, mert még egyiküknek sem szóltam.
-Figyelj tudsz beszélni Gold tanárúrral? Én nem akaram egyedülhagyni.-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Rendben.-és ezzel kiment a faházból. Egy olyan fél óra után Luke Gold tanárúrral tért vissza. mr.Gold egyből elkezdett kérdezgetni, hogy hogyan történt ez az egész. Elmeséltem neki az elejétől a végéig. Azt akarta, hogy nála legyen Denny de elmondtam neki, hogy csak tőlem nem fél, így itt hagyta velem. Luke is úgy döntött, hogy inkább itt marad velem és nem megy vissza fürdeni. Ennek örültem. Beszélgettünk egy ideig és arra jutottunk, hogy el kellene mondani Ryannak is. Luke kiment behívni Ryant aki érdeklődve jött be mikor visszaértek. Neki is elmeséltük az egész történetet és ő is beleegyezett abba, hogy hozzánk költözzön. Közösen felhívtuk aput és beszéltünk vele. Arra jutottunk, hogy majd otthon megbeszéljük. Hát oké. Mirre ezzel végeztünk mozgolódást hallottunk az ágy felől. Denny ébredezett. Oda ültem mellé az ágyra. Mikor kinyitotta aszemeit még kicsit kómás volt, de mikor felfogta, hogy mennyien vagyunk egyből közelebb húzódott hozzám. Elmonndtam neki, hogy ők a testvéreim és nem kell tőlük félnie. Velük is elég jól összebarátkozott. Nekiálltunk beszélgetni.
-Denny te mikor születtél?-kérdezte Ryan.
-2003. Augusztus 31.-Mondta már mosolyogva új testvérünk.
-Nocsak, akkor nemsokára születésnapod lesz.-Hát igen ilyen nagy felfedezései is csak a bátyámnak lehetnek. Den (Denny) nevetve futott oda Luke hoz és ugrott a hátára. Lukeot persze ez váratlanul érte ezért el is esett. Mi Ry-vel (Ryan) csak nevettünk. Elkezdtek bunyózni. Persze bátyánk vigyázott Den-re. Miután kijátszották magukat a gyerekek úgy döntöttünk, mivel még csak 6 óra elmegyünk egyet sétálni. Én persze vittem a fényképezőgépemet. Anélkül nem megyek sehova. Bár ezt már lehet rólam tudni. Na mindegy elmentünk sétálni. Ahogy sétáltun egy virágos ösvényre értünk. Elő is keptem a gépemet és elkezdtem képeket gyártani.
Kb. 1 óra sétálás után vissza mentünk a táborba. Mint kiderült Gold tanárúr beszámolt a többieknek a történtekről. Nem nagyon zaklattak mert tudták, hogy nagyon félős. Ezért az is meglett tervezve, hogy csak mi testvérek egy szobába legyünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése