4. 2/2

Augusztus 21. csütörtök

A kis Dennyt néztem ahogy alszik mikor kopogtak. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Luke állt az ajtóban.
-Szia. Minden rendben? Délelött eltűntél.
-Igen, minden rendben. A pataknál voltam. Gyere be mutatni akarok valamit.
Odavezettem az ágyhoz amin a nemrég talált kisfiú aludt.
-Ő kicsoda?-nézett rám értetlenül bátyám.
-Ő Denny Walker. Délelőtt találtam rá az erdőben. Már 2 napja ott bojongott. Anyukája hagyta az erdőben. Egy üzenetet is hagyott.- odanyújtottam neki az üzenetet, ő pedig figyelmesen elkezdte olvasni.
-Ez most komoly? Ő egy kisfiú nem egy rongybaba!-akadt ki teljesen.
-Halkabban még felkelted!-szóltam rá.
-Ja, bocsi. Mi lesz vele? Itt nem hagyhatjuk.
-Ezt én is tudom. Én arra gondoltam hazavihetnénk és örökbefogadhatnánk.-mondtam el mire gondolok.
-Oké, de erről talán szólni kéne mr.Goldnak és Apának is.-bátyámnak teljesen igaza van, mert még egyiküknek sem szóltam.
-Figyelj tudsz beszélni Gold tanárúrral? Én nem akaram egyedülhagyni.-néztem rá kiskutyaszemekkel.
-Rendben.-és ezzel kiment a faházból. Egy olyan fél óra után Luke Gold tanárúrral tért vissza. mr.Gold egyből elkezdett kérdezgetni, hogy hogyan történt ez az egész. Elmeséltem neki az elejétől a végéig. Azt akarta, hogy nála legyen Denny de elmondtam neki, hogy csak tőlem nem fél, így itt hagyta velem. Luke is úgy döntött, hogy inkább itt marad velem és nem megy vissza fürdeni. Ennek örültem. Beszélgettünk egy ideig és arra jutottunk, hogy el kellene mondani Ryannak is. Luke kiment behívni Ryant aki érdeklődve jött be mikor visszaértek. Neki is elmeséltük az egész történetet és ő is beleegyezett abba, hogy hozzánk költözzön. Közösen felhívtuk aput és beszéltünk vele. Arra jutottunk, hogy majd otthon megbeszéljük. Hát oké. Mirre ezzel végeztünk mozgolódást hallottunk az ágy felől. Denny ébredezett. Oda ültem mellé az ágyra. Mikor kinyitotta aszemeit még kicsit kómás volt, de mikor felfogta, hogy mennyien vagyunk egyből közelebb húzódott hozzám. Elmonndtam neki, hogy ők a testvéreim és nem kell tőlük félnie. Velük is elég jól összebarátkozott. Nekiálltunk beszélgetni. 
-Denny te mikor születtél?-kérdezte Ryan.
-2003. Augusztus 31.-Mondta már mosolyogva új testvérünk.
-Nocsak, akkor nemsokára születésnapod lesz.-Hát igen ilyen nagy felfedezései is csak a bátyámnak lehetnek. Den (Denny) nevetve futott oda Luke hoz és ugrott a hátára. Lukeot persze ez váratlanul érte ezért el is esett. Mi Ry-vel (Ryan) csak nevettünk. Elkezdtek bunyózni. Persze bátyánk vigyázott Den-re. Miután kijátszották magukat a gyerekek úgy döntöttünk, mivel még csak 6 óra elmegyünk egyet sétálni. Én persze vittem a fényképezőgépemet. Anélkül nem megyek sehova. Bár ezt már lehet rólam tudni. Na mindegy elmentünk sétálni. Ahogy sétáltun egy virágos ösvényre értünk. Elő is keptem a gépemet és elkezdtem képeket gyártani.

Kb. 1 óra sétálás után vissza mentünk a táborba. Mint kiderült Gold tanárúr beszámolt a többieknek a történtekről. Nem nagyon zaklattak mert tudták, hogy nagyon félős. Ezért az is meglett tervezve, hogy csak mi testvérek egy szobába legyünk.

4. 2/1

Augusztus 21. csütörtök 


Utolsó teljes napunk a táborban. Tegnap mr. Gold elmondta, hogy mára nincs semmi terv ezért azt csinálunk amit akarunk. Reggeli után egyből lementem a patakhoz. Nem tudom miért de nekem nagyon tetszik ez a hely. Olyan varázsletos az egész hely. Motoszkálást hallottam az egyik nagyobb kő felől. Úgy döntöttem odamegyek és megnézem. Amit megláttam attól még én is lesokkolódtam. Egy kisfiú sírt. Nem tudom mi történhetett de nagyon meg volt rémülve. Legugoltam hozzá, de minél közelebb kerültem hozzá annál jobban bújt a kőhöz. Akkor eszembe jutott hogy van nálam egy csoki. Mikor elővettem a kisfiú érdeklődve nézte mit csinálok. KIbontottam és felé nyújtottam. Félénken közelebb mászott hozzám és elvette a csokit. Olyan jóízűen ette mint akit éheztetnek. Bár ki tudja mióta van az erdőben. Annyira elvoltam foglalva azzal hogy nézem, hogy észre sem vettem hogy hozzám szólt.
-Köszönöm.-nézett rám.
-Mi?  
-Csak annyit mondtam, hogy köszönöm.- Annyira cukin mondta. 
-Nagyon szívesen.- mosolyogtam rá.- De te, hogyan kerülsz az erdőbe?
-Anyukám hozott. 
-És hol van az anyukád?
-Nem tudom. 2 napja hozott ki és azt mondta mikor elment, hogy nemsokára visszajön. Adott egy dobozt és azt mondta, hogyha találkozok valakivel akkor annak adjam oda.-És átnyújtott egy dobozt.
-Értem. És téged, hogyan hívnak? 
-Denny Walker vagyok, 11 éves.
-Rendben Denny, én Kizzy vagyok. Gyere elviszlek elviszlek magunkhoz. Ott megfürödhetsz és kapsz tiszta ruhákat.
A kis Denny mellém állt, megfogta a kezem és már indultunk is. Én persze hoztam magammal a kis dobozt. Egy kicsit sétáltunk és már a táborhoz is értünk. Mikor mentünk a faházhoz, Zsolti pont akkor jött ki. 
-Hé, Kizz! Délelött felszívódtál. Hol voltál?- Kiabálta miközben jött felénk. Dennyt úgy megijesztette, hogy a hátam mögé bújt. 
-Ne ordibálj mer megijeszted!-szóltam Zsoltira.Ekkor lenézett és meglátta a hátam mögül kukucskáló kisfiút. 
-Hát szi a te ki vagy?- Gugolt le hozzá mosolyogva az osztálytársam. Denny még jobban megilyedt és teljesen elbújt.
-Figyu ne szólj a többieknek arról, hogy itt van ameddig nem intéztem el pár dolgot. 
-Rendben.-és már el is ment a tó felé a többiekhez.  Mi a kicsivel bementünk a faházba. Bementünk  a fürdőbe. Engedtem neki fürdővizet. Ameddig ő elment fürdeni én elővettem a dobozt. Mikor kinyitottam a tetején volt egy boríték és egy levél, alatta pedig ruhák. Legalább a ruha ügy megven oldva. Először a levelet a kezembe vettem és elkezdtem olvasni. 

Kedves idegen! 

Elárulom az okát, hogy miért találtad meg a fiamat az erdőben. 

Nemrég a főnököm áthelyezett egy másik országba dolgozni. 

Sajnálatos módon a munkám nem egy biztonságos dolog.

A kis Dennyt pedig nem akarom veszélyeknek kitenni. Nincs

nagy esély arra, hogy ezt a dolgot túl fogom élni. Denny apukája 

pedig már a gyermeke születése elött meghalt.  Arra kérlek drága

idegen, hogy  vigyázz az én kicsikémre. Ne hagyd hogy valami

baja legyen. A borítékba raktam 500.000 ft-ot cserébe, hogy vigyázol

a fiamra.

Ezt nagyon szépen megköszönném neked. 

üdv.:szerető anyuka

  

Mire az üzenet végére értem már könnyes lett a szemem. Félretettem a levelet, mert hallottam, hogy a kis Denny jön ki. Igazam lett mert pár másodperc múlva megjelent egyszál törülközőben. Odadtam neki a ruhhákat amiket még anyukája csomagolt. Miután felöltözött odajött mellém az ágyba és már el is aludt. Bár ezen nem csodálkozom, kemény napjai lehettek.



Denny Walker: