fontos

Sajnálom hogy régóta nincs rész csak a suliban akadt egy két gond. És mint látjátok ez sem új rész és sajnálattal közlöm, hogy még nem is lesz Novemberben. Nem azt mondom hogy soha többet nem lesz rész mert lesz csak kell egy kicsi idő előredolgozni. December 1. jén ígérem hozok új részt és újra fojamatosan lesznek részek.

üdv:Nina

5. 2/1.

Augusztus 22. péntek

Utolsó nap. Ma megyünk haza a táborból.
Reggel a házból én keltem fel legelőször. Kinéztem a faházból és még senki sincs sehol. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. 5 óra, remek még van 3 órám ébresztőig. Változatos gondolkodási menetemnek megfelelően úgy döntöttem elmegyek egyet sétálni a tóparton. Furcsa mennyi minden történt ez alatt a tábor alatt.Megtetszett egy fiú, lett sok új barátom a testvéreimmel még közelebb kerültünk egymáshoz és ami a legfurább és a legjobb egyben lett egy új testvérem.
Elmélkedésemből egy kéz zökkentett ki. Fel se tűnt, hogy közben megálltam. Durva.
-Kizzy... Kizzy... KIZZYYYYY!-nagyon megijedtem mert közben elmerengtem azon, hogy mennyire elmerengtem? Na jó ez elég fura. Na de mindegy.
-Mi? Persze.-ez nem tudom honnan jött. Szerintem csak rutinból.
-Mi persze?-kérdezte megijesztőm aki nem más mint Olivér.
-Bocsi nem figyeltem. Amúgy mennyi az idő?
-6 óra. Amúgy hogy hogy ilyen korán fenn vagy?- hát ezt én is kérdezhetném....
-Nem tudtam aludni. Te?
-Minden reggel ilyenkor kelek.-majd lazán megrántotta a vállát. Csak most néztem rajta jobban végig és eszméletlenül jól nézett ki mint mindig. Gyomromban a lepkék életre keltek.
-És miért ácsorogsz itt egymagadban?-mosolygott rám.
-Nem vagyok egyedül. te is itt vagy- mosolyogtam rá most én.
-Tudod, hogy nem úgy értettem-nevette el magát.
-Oké. Cak unatkoztam és elindultam sézálni. Viszont nem tudom mikor álltam meg, arra nem emlékszem.
-Akkor veled tarthatok ebben a nagyszerű reggeli sétában?- mosolygott rám. Awww az a mosoly. Oké mostmár le kell állnom. De akkor is awww. Oké lenyugodtam. Nyugot vagyok, teljesen nyugodt. 
-Persze jöhetsz.-mosolyogtam én is rá.
Kb. fél órát sétálgattunk. Minden jelentéktelen kis apróságot kibeszéltünk. És beszéltünk Dennyről is. Mire vissza értönk a táborba, azt láttuk hogy Denny kint ül a tó mellett, és néz ki a fejéből. Mondtam Olinak is, hogy jöjjön oda. Mikor odaértünk sem vett minket észre ezért gyengén megfogtam a vállát, hogy tudja nincs egyedül. Mikor megfordult kicsit meglepődött, de nem ijedt meg. Odafordult Olihoz is és miután megnézte, visszafordult hozzám könnyes szemekkel. Nem tudom mi történhetettet. Talán megiedt Olivértől? Ezen nem volt sok időm gondolkodni mert sírva, átszelte kettőnk közt a távolságot és átölelt. Én is megöleltem, majd az ölembe tettem és leültem vele a partra. Sírt, sírt és sírt mikor hirtelen megszólalt:
-Hiányzik anya.
Amikor ezt meghallotta a mögöttem ácsorgó Olivér is,-mert nem ment el- odajött hozzánk és ő is átölelte Dennt. A kissrác belekapaszkodott Oliba is és úgy sírt tovább.
Én is tudom mien elveszíteni az anyukámat. Amikor ez az emlék hirtelen felugrott, szorosabban öleltem a kissrácot és egy könnycsepp az én szememet is elhagyta. Oli hirtelen rám kapta a fejét. Én csak nemlegesen megráztam, hogy most nem mesélem el. Megértően bólintott és tovább ölelte a kissrácot. Nem tudom mennyi időt töltöttünk ott mire naggyából megnyugodott Denny. Mikor mér csak szipogást hallottunk, felkaptam a kezeim közé és elindultam vele a faház felé, persze Olivér is követett. Halkan benyittottunk, hogy ne keltsük fel a még alvó ikreimet, de fölöslegesen mert már fent voltak és beszélgettek. Egy gyors köszönés után leültünk az ágyra Dennyvel és a még meglévő szipogását próbáltuk enyhíteni. Beküldtük a fürdőbe Dennyit, hogy mossa meg az arcát, addig elmeséltük a többieknek, hogy mi történt. Ryannak is elhagyta 1-2 könny a szemét, Lucason is látszott, hogy eszébe jutott de ő nem engedett ki könnycseppeket. Elmondtuk Olivérnek, hogy a mi anyukánk meghalt, mert láttuk az arcán az értetlenséget. Amikor elmondtuk bocsánatot kért, ekkor Danny is kijött a fürdőből. Megnéztük az órát és már 8 órát mutatott. Gyorsan elmentünk reggelizni, ott beszélgettünk a többiekkel is. Danny is jött és már nem félt annyira mint tegnep. Ez jó, asszem azt jelenti, hogy kezd újra megbízni az emberekben. 



fejek mikor anya halála eszünkbe jutott:

Lucas:

Ryan:

Kizzy: