3.

Augusztus 20. szerda

Új nap. Új élmények. Reggel mikor felkeltem hatalmas hangzavar volt.A telefonom fél 8-at mutatott. Nem hiszem el hogy ilyenkor már mindenki fent van! Na már most érdekesen indul a nap. Gyors felöltöztem és kimentem. A gerlepár a kezüket összekulcsolva állt a többiek között. Megindultam a kiscsapat felé. Mikor odaértem gratuláltam Marcinak és Emmának, hogy azért mégse legyek bunkó. A párbeszéd arról szólt, hogy mindenki kipróbálta kitalálni, hogy mit fogunk csinálni ma. Voltak eléggé elmebeteg ötletek is. Nem tudom pl. kinek jutott az eszébe a szánkózás, de inkább nem szólok semmit. 8 órakor Gold tanárúr is. Gyorsan összekonferálta a csapatot és már bele is kezdett a program egyeztetésbe. 
-Ma gyerekek tájékozódási verseny lesz.- Ez most komoly? Nem volt elég a tegnap?- 4 db. csapatot alakítottam.:
1. Emma, Abi, Réka és Luca.  
2. OLi, Marci, Peti és Zsolti.
3. Viko, Tomi, Bálint és Bence.
4. Ikrek
Remélem mindenkinek érthető kivel van. 10 órakor itt találkozunk, hogy fél 11 kor el tudjunk indulni mert nem értek vissza sötétedés elött. Most lehet menni reggelizni és még lesz egy bő 1 órátok indulásig. 
MIkor befejezte a tanárúr a mondandót mindenki megindult az ebédlő fele. Elfoglaltuk a helyünket és nekiálltunk elfogyasztani a kakaós csigákat. Igaza volt Goldnak mert mire elfogyott 9 óra lett. 
-Hé lányok nem jöttök egyet csobbanni mielőtt indulunk? nézett be a Lucával és Rékával közös házunkba Bálint. A lányokkal összenéztünk és rábólintottunk. Gyors átöltöztünk és már mentünk is ki. Most nem feküdtem le napozni, hanem egyből a vízbe rohantam. A fiúkra a frászt hoztam a hirtelen érkezésemmel. Eléggé érdekes fejet vágtak ezért a röhögőrcs is elfogott. Miután befejeztem a röhögést nekiálltunk egymást fröcskölni, mint az igazi érett gimnazisták. Hát igen mi ilyenek vagyunk. Fél 10 kor már szálltunk ki a vízből, hogy 10 re elkészüljünk és megszáradjunk. Szokásunkhoz híven kicsit késöbb mint 10-re értünk oda.
-Köszönöm hogy Luca, Réka és Kizzy is csatlakozik hozzánk. Szóval ott tartottam, hogy kaptok egy térképet és hideg élelem csomagot amit magatokkal visztek. Nem bonyolult úgyhogy sötétedés elött vissza lehet érni. Jó szórakozást kívánok. 
KIosztották a térképeket és ellehetett indulni. Ami nehezítés, hogy minden csapatnak másmerre kell mennie. Luke átvette a térképet és az élelmet és már indultunk is. Nincs túl nagy tehetségünk a tájékozódásban sajnos. Valahogy minden egyformának tűnik. Mit is vártam, hisz egy erdőben vagyunk.
-Hogy vagy?- kérdeztem Ryant. 
-Hát, nehéz őket együtt látni, de el kell fogadnom, hogy van nálam szebb és jobb neki.-szomorodott el.
-Miket beszélsz? Nem jobb nálad semmivel.-próbáltam feldobni.
-Dehogynem! Ha nem lenne engem választott volna és nem őt.
-Úgysem tart örökké ez a kapcsolat hiszen még fiatalok egy nagyon komoly kapcsolathoz. 
-Talán igazad van.-nézett rám szomorúan.
-Biztosan igaza van, ha vársz akkor bisztosan felfigyel majd rád. Ha meg nem, nem is éri meg vele foglalkozni.-szólt közbe az eddig mellettünk csendben haladó bátyánk.
Nem tudom miért nem mondta ezt elöbb. Talán gondolkozik az ilyeneken? Vagy csak megvárja ameddig én megpróbálom feldobni és akkor majd őjön és bumm lecsap és egyből felvidítja. Lassan már egyből őt fogom hívni bármi baj van és én inkább meg sem szólalok.
Ryan csak rámosolyog Luke-ra. Ez az egész nagyon aranyos lenne ha közben Ryan előre fele is nézne, mert, hogy ennek a következménye az lett, hogy nekiment egy fának. Most komolyan. Hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen? Lucas-sal egyből elkezdtünk nevetni még Ryan csak meglepetten nézett előre. Mikor feleszmélt ő is elkezdett nevetni. MIkor ezt abba hagytuk tovább indultunk. Innentől kezdve már csak beszéltünk, beszéltünk és beszéltünk. Dél körül kiértünk az erdőből és a tópartra érkeztünk.  Gyorsan megebédeltünk a kapott szendvicsekből. Nálam elmaradhatatlan dolog, hogy a kamerámat magammal hozzam ezért csináltam is pár képet.

(Ne nézzétek hogy naplemente van. Jobbat nem találtam. Sorry)

A fotókészítés után, Luke felkapta Ryant és beszaladt vele a vízbe. Én meg olyan jót nevettem rajtuk. De amikor Luke elkezdett felém közeledni egyből kapcsoltam és elkezdtem szaladni. Sajnos Luke gyorsabb nálam úgyhogy utolért és engem is bedobott a vízbe. Legalább pancsoltunk is egyet. De ez se tartott tovább fél óránál, mert elkellet indulnunk visszafelé ha nem akarunk a szabadban éjszakázni. Mint kiderült nem is voltunk olyan messze a tábortól. Egy 4 óra séta után vissza is értünk. Mivel végig a tó mellett mentünk néha megálltunk pancsolni. Amin nem lepődtem meg, az az, hogy mi lettünk az utolsók akik beértek. De a többiek viszont eléggé meglepődtek, hogy mi csuron vizesek vagyunk. Rá is kérdeztek mi történt mi meg szépen elmeséltük, de persze a lelkizést kihagytuk a történetből. És most éppen az átöltözésnél tartunk. Mára ennyi. Majd még írok.